Dr. Gamal Eldin Mohamed sebész, proktológus

Proktológia

Milyen panaszokkal fordulnak az emberek proktológushoz?

Az első tünet a végbéltáji viszketés lehet. Ennél súlyosabb a végbélből történő vérzés. Friss, világosabb színű vérzés származhat az alsó szakaszból, ami lehet aranyér tünete, a sötétebb vér viszont már egy föntebbi szakasz, a vastagbél valamilyen elváltozását jelezheti. A beteget általában a harmadik jellemző tünet szorítja rá, hogy felkeresse az orvost: a fájdalom, ami jelentkezhet alkalmanként, vagy akár tartós idegentest-érzésként. A váladékozás már olyan elváltozást jelez, ami miatt a záróizmok nem töltik be tökéletesen a funkciójukat. Számos tünet van tehát, és az a jellemző, hogy az első jelekre, mivel intim testtájékról van szó, a beteg nem az orvost keresi fel, hanem elmegy a patikába, és krémet kér arra a betegségre, amiről már sokat hallott, vagyis aranyérre. Aztán eltelik fél év, akár egy év, a tünetek súlyosbodnak, és csak ekkor fordul szakemberhez. Tapasztalatom szerint ez a szemérmesség egyébként inkább az idősebb generációt érinti, a fiatalok már könnyebben keresik fel a orvost intim problémáikkal.

Mi derülhet ki a vizsgálat alkalmával?

Sokrétű betegségcsoportról beszélünk, nem pusztán az aranyérről. Nagyon sok kellemetlenséggel járnak, jelentősen rontják az életminőséget az időről időre kiújuló fájdalmas berepedések, az anális fisszúrák. A harmadik nagy – egyben a legveszélyesebb – betegségcsoport a végbél és a végbél fölötti szakasz daganatai. Sokszor találkozunk végbél körüli vírusos szemölcsökkel (nemi betegségekből eredően), amelyek képesek átalakulni daganattá. Számtalan eset van sajnos, amikor a beteg aranyérre vásárolt kenőccsel kezeli magát, a végbelében pedig közben nő a daganat, amit ilyenkor már csak drasztikus módon lehet kiirtani, esetleg a funkció megtartása sem lehetséges. Akinek tehát panasza van, jöjjön mielőbb orvoshoz! Félelem él az emberekben a végbéltáji műtétekkel kapcsolatban is. Ha egy mód van rá, a konzervatív (tehát nem sebészi) kezelés mellett vagyok. Számos esetben nagyon jó eredménnyel alkalmazhatók a magisztrális, vagyis az orvos előírása alapján gyógyszertárban összeállított, nagy hatóanyag-tartalmú kúpok és kenőcsök. Az aranyér esetében a keringésjavító gyógyszereknek is nagy szerepük lehet. A berepedéseknél, korai felismerés esetén, szintén eredményes lehet a magisztrális gyógyszer.

Ami a műtéteket illeti, ma már olyan technikák vannak, amelyek lényegesen kevesebb szenvedéssel járnak, mint a korábbi nagyműtétek. Elsősorban az egynapos sebészetben alkalmazott módszerekre gondolok. A harmadik, negyedik fokú aranyeret például régen szikével operáltuk, a sebeket összevarrtuk. Ma már az számít korszerűnek, hogy vágás nélkül, pusztán varrással kötjük el az ellátó ereket egy Bluetooth-kapcsolatos ultrahangos műszerrel. Ez az úgynevezett HAL-RAR műtét, amit egynapos sebészetünkön is végzünk altatásban. A végbéltáji sipolyok ellátására is kíméletes és korszerű egynapos műtéti beavatkozásaink vannak. A társadalombiztosítás ezeket a műtéteket nem finanszírozza, de sokan kiszámolják: lelkileg és anyagilag is megéri a lényegesen kevesebb kellemetlenséggel és fájdalommal járó megoldást választani, ami után két héttel vissza lehet általában térni a normál életbe, ellentétben a hagyományos aranyérműtéttel, aminél hat hét, két hónap a rehabilitáció. A mérleg meggyőződésem szerint össztársadalmi szinten is pozitív – gondoljunk csak a huzamos kórházi ellátás költségeire vagy a munkakiesés idejére fizetett táppénzre –, ezért is harcolok az Egészségügyi Szakmai Kollégium Egynapos Sebészeti Tagozatának elnökeként kollégáimmal karöltve azon, hogy kiterjesszék a társadalombiztosítási finanszírozást ezekre a korszerű beavatkozásokra is.

Magyarországon 2018 őszén vastagbélrákszűrési program indult: másfél év alatt 2,4 millió 50–70 éves embertől terveznek székletmintát kérni, aminek alapján az érintetteket vastagbéltükrözésre utalják be. A vastagbélrák a férfiaknál a tüdőrák, a nőknél az emlőrák mögött a második leggyakoribb halálok Magyarországon; évente több mint ötezer ember hal meg ebben a betegségben. A szűrés nem a rák diagnosztizálásáról, hanem a rákmegelőző állapotok felderítéséről szól.

Nem vitatva a székletminták vizsgálatának hasznosságát, még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) fontosságára. A rákmegelőző állapotok közel egyharmada nem mutatható ki laborvizsgálattal, hiszen nincs vérzés, a polipok (adenómák) felderítéséhez szükség van a szakorvosi vizsgálatra!

Kiknek tanácsos tehát felkeresniük a proktológust?

Mindenekelőtt azoknak, méghozzá késlekedés nélkül, akik tüneteket, elsősorban vérzést észlelnek magukon. A székürítési szokások megváltozása, például a rekedés és a hasmenés váltakozása szintén intő jel lehet, hogy a vastagbélben eltérés van. Panaszmentesen pedig jöjjenek el szűrővizsgálatra mindazok, akiknek a szűk családjában vastagbélrák vagy polipeltávolítás fordult elő, a hajlam ugyanis örökletes lehet. Ezenkívül 50 és 65 év között mindenkinek ajánlatos legalább egyszer kivizsgáltatnia magát proktológiai és gasztroenterológiai szempontból. Ha találunk valamit, a kezelés sikere nagyban függ attól, hogy az elváltozást milyen stádiumban sikerül felismerni.