Dr. Horváth Szabolcs

csecsemő-gyermek belgyógyász, neurológus, gyermekneurológus


1970-ben végeztem a SOTE Általános Orvostudományi Karán. 1974-ben csecsemő-gyermek belgyógyászatból, 1978-ban neurológiából, 1983-ban gyermekneurológiából, 1997-ben klinikai elektrofiziológiából szereztem szakvizsgát, emelett 1993-ban államigazgatási képesítést is.

1970–1979 között a Heim Pál Gyermekkórházban segédorvos, 1979–1993 között a Korvin Kórház Organikus Idegosztályán adjunktus, főorvos, 1993-tól 1997-ig Pest megyei népjóléti, majd egészségügyi osztályvezető főorvos, 1997–2007 között a Szent Rókus Kórházban neurológiai osztályvezető főorvos, 2007-tól 2012-ig ugyanott neurorehabilitációs osztályvezető főorvos, 2012–2020 között a Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályon részlegvezető főorvos, 2020–2021-ben a SOTE Ortopédiai Klinikáján neurológus főorvos voltam. 2021. áprilistól dolgozom a Budaörsi Egészségügyi Központ szakrendelőjében.

1995–1997 között Pest megye gyermekneurológiai, 2006-tól neurológiai, 2018–2020 között Pest megye és Budapest neurológus szakfelügyelői feladatait láttam el.

Kandidátusi disszertációmat 1985-ben védtem meg az MTA-n. Közleményeim száma 58, öt  jegyzet formátumú kiadvány szerzője vagyok, saját szerkesztésű szakkönyveim: Neurofoniátria (1996), A kommunikáció fejlődése és idegi eredetű zavarai (2001), A beszéd kóros állapota és nyelvi zavarok (2002), Agnózia – a felismerés zavarai (2005). Egyetemi tankönyvben több fejezetet írtam és lektori munkát folytattam.

Az MTA Köztestületének tagja vagyok, ELTE docensi fokozatot kaptam 2001-ben, a SOTE Egészségtudomány Tanszékén előadásokat tartottam és részt vettem a hallgatók képzésében, valamint konzulensi és opponensi feladatokat vállalva a mester- és PhD-képzésben, valamint tutorként SOTE hallgatók, rezidensek, szakorvosok képzésében.

Tizenhárom alkalommal voltam az In Vivo Orvoskongresszus elnöke, négy alkalommal a Kárpát-medencei Orvosok Kongresszusának társelnöke.

Szakmai munkámért több elismerésben részesültem: Kempelen Farkas Emlékérem (1986), „Tudomány Szolgálatáért” emlékérem (1987), Köztársasági Aranygyűrű (1993), Semmelweis Ignác Emlékérem (1997), Flór Ferenc-díj (2000), Magyar Nemzetért Ezüstérem (2001, 2013).

Édesapám, Nagyapám orvos volt. Teljes empátiával és lelkiismeretességgel látták el feladatukat. Büszke vagyok Rájuk, szeretném példaadó munkájukat és szakmai elhivatottságukat megközelíteni.